Brooklyn egyik fiatal vállalkozójának története kerül bemutatásra, aki saját fényképészeti vállalkozását indította el, amely mára évi 1,1 millió dolláros bevételt termel. Az elbeszélő külön hangsúlyt fektet a közösség fontosságára, valamint arra, hogy a kameraboltja azon kevés fekete tulajdonban lévő üzletek egyike az országban, így egyedülálló helyet foglal el mind a helyi, mind a tágabb fotós közösségben.
A vállalkozás középpontjában az analóg fotózás áll, és célja, hogy barátságos, tanulást segítő helyként szolgáljon, ahol a látogatók bátran kérdezhetnek technikai vagy fotográfiai témákban. Az elindulás kihívásairól is szó esik: a gyors növekedés mellett sürgető lett a készletbővítés, a megfelelő eszközök és a szakértő munkaerő megtalálása.
Érdekes kérdéseket vet fel a beszélgetés a már nem, vagy alig gyártott analóg fényképezőgépek árának és elérhetőségének változásairól, illetve arról, hogyan lehet egy ilyen régi technológiára épülő üzletet sikeresen működtetni a digitális korszakban. Felmerül az is, hogy miként lehet több lábon álló, különböző bevételi forrásokat kínáló boltot kialakítani, továbbá, hogy milyen felelősség kapcsolódik a fotográfiában az igazság és a közösségi történetek képviseletéhez.
Az interjú személyesebb hangot is megüt, amikor a fekete apaság reprezentációjáról és ennek társadalmi jelentőségéről beszél, valamint a vállalkozás hosszú távú céljairól, például újabb üzlethelyiségek megnyitásáról New York más kerületeiben.
