Hónapokon át tartó munka eredményeként született meg a házilag készített, 160 magos RISC-V szuperklaszter. Első pillantásra összekeverhető lenne egy SSD-vel, de közelebbről szemügyre véve kiderül, hogy teljesen egyedi fejlesztésről van szó.
A projekt egy korábbi, 256 magos megaklaszter tapasztalatai alapján indult, ahol a tervező először négy rétegű nyomtatott áramkörrel dolgozott, és igyekezett minél kisebb méretbe sűríteni a vezérlőket. Korábbi kihívások – például a felhasznált alkatrészek méretei, a csatlakozó fejlesztési nehézségei, vagy a speciális forrasztási problémák – új megoldások keresésére késztették az alkotót.
A moduláris M.2 csatlakozók és különböző mikrovezérlő-elrendezések tesztelése során számtalan elektródahiba, tápellátási megoldás, illetve programozási buktató merült fel. Felvetődik például, miként lehet egyszerre programozni vagy kommunikáltatni ennyi MCU-t egy közös buszon, és hogyan kerülhetők el az áramkimaradások vagy hibás adatvisszaküldések.
A fejlesztés érdekes, részletes betekintést ad a nyomtatott áramkörök tervezési és kivitelezési folyamatába, valamint abba, hogyan lehet egyszerű perifériákkal (például egyedi LED-mátrixokkal) vizuálisan követni a renderelési feladatokat vagy hibákat. Felmerülnek olyan témák is, mint az áramfelvétel optimalizálása, az adatbusz jelzavarai és technikai kompromisszumok a gyakorlatban.
Végül a videó bemutat egy érdekes, sajátos SHA-256 hashing tesztet, ahol a 160 magos házi klaszter összevetésre kerül egy nyolcmagos asztali CPU-val. A nézőben megfogalmazódik a kérdés: vajon milyen gyakorlati alkalmazásokban hasznosítható egy ilyen rendhagyó, saját fejlesztésű szuperszámítógép?
