Izgalmas nyomozás indul Khufu fáraó hatalmas piramisának építéséről. Régészeti felfedezések – mint például az úgynevezett gízai kőbánya – rávilágítanak arra, honnan származnak a piramis óriási tömbjei, és hogyan tudták azokat gondosan, mégis egyszerű eszközökkel kiemelni a puha mészkőből.
A megoldandó kérdések sora azonban itt nem ér véget. A nagy tömegű köveket ugyanis valahogyan a helyükre is kellett emelni: különböző rámpaelméletek, a spirális és az egyenes rámpák lehetséges formái kelnek életre, miközben más egyiptomi helyszínek, például Karnak temploma ad betekintést az ókori építési technikák világába.
A piramisokat nemcsak mérnöki, hanem társadalmi szervezés is jellemezte. A munkásváros romjai, pékségek, gabonatárolók és közösségi épületek mind azt tanúsítják, hogy sok ezer ember dolgozott és élt a helyszínen, sajátos gazdasági és szociális rendszerben, ahol a fizetséget például kenyér és sör jelentette.
Az egyik legfontosabb forrás, a Merer papirusza, egy hivatalnok naplóján keresztül egyedülálló részleteket ismertet a kőtömbök szállításának megszervezéséről: pontos időbeosztás, útvonalak és a piramis építése körüli munkaszervezés elevenedik meg.
Végül felbukkan a kérdés, milyen próbatételek, mérnöki buktatók előzték meg a gízai nagy piramis elkészültét. A korábbi piramisok kísérletei, mint a lépcsős vagy a „megtört” piramisok, fontos tanulságokat adtak át az utókornak, melyekből generációkon átívelő tudás és tapasztalat született.
