Gyermekkori emlékek, biztonságérzet és szeretet fonják át a film főszereplőjének történetét, akit édesanyja elvesztése váratlanul, feldolgozhatatlannak tűnő fájdalommal sújt. A veszteség utáni időszakot az emlékek, a mindennapok nehézségei, a gyász egyéni és családi megélése határozza meg.
Az alkotás közeli családi viszonyokat, generációk egymáshoz fűződő kapcsolatait, valamint a búcsú és a feldolgozás különböző módjait tárja fel: kapcsolódást a még élő családtagokkal, szakember segítségét, valamint azt, hogyan formálja át a gyász a mindennapi életet. Újabb veszteségek és kihívások is felbukkannak, miközben a történet érzékenyen bemutatja a gyerekek szerepét ebben a folyamatban.
Különös hangsúlyt kap a vallás és a spiritualitás, illetve ezek hiánya, valamint a rituálék és hagyományok jelentősége a gyászfeldolgozásban. A főszereplő kettős identitása, egyéni hite is visszaköszön, miközben különböző közösségi és vallási szokásokkal, például a mexikói halottak napjával ismerkedik meg, hogy átélhesse a gyász ünneplésének és a közös emlékezésnek alternatív formáit.
Felvetődnek kérdések: Hogyan lehet feldolgozni egy szeretett személy elvesztését? Miben segíthetnek a közösségi rituálék vagy éppen a magányos pillanatok? Hogyan lehet az élet és a veszteség, az öröm és a fájdalom együttes jelenlétét megtanulni?










