Az előadás középpontjában az áll, mennyire alapvető szükségletünk az odafigyelés, amelyet életünk során éppoly fontosnak tekinthetünk, mint a vizet vagy az élelmet. A közös élmények, mint a gyerekjátékok, sport vagy akár a mindennapi társas helyzetek, mind az odafigyelés és az egymásnak szánt figyelem különböző formáit közvetítik.
Feltárja, hogy miként vált az odafigyelés a modern társadalomban ritka és felértékelt erőforrássá, amelyet gyakran anélkül használunk, hogy tudatosan irányítanánk vagy újratöltenénk. Megjelenik az a dilemma is, hogy felnőttként hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla: nemcsak adni, de kapni is szükséges figyelmet, és ez az egészséges emberi kapcsolatok alapja lehet.
Az előadó konkrét gyakorlatokat is javasol az odafigyelés tudatosítására és irányítására, például a „figyelemhurok” technikát, amely során befelé, majd kifelé irányítjuk a megfigyelésünket. Kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet megtanulni saját figyelmünk irányítását, valamint hogyan járul hozzá ez belső elhelyezkedésünkhöz, a kapcsolódáshoz és a személyes megújuláshoz.
