Az elmúlt években jelentős változások történtek az USA bevándorlási folyamataiban, amelyek érezhetően torzítják a munkaerőpiacról szóló statisztikákat. A népesség pontos becslése az egyik legnehezebb feladat, amellyel a kormány statisztikai hivatalai, például a BLS (Bureau of Labor Statistics), szembesülnek. Az adatok sokszor bizonytalanok, mivel a népszámlálási előrejelzések ritkán igazodnak a valósághoz, különösen, ha a migrációs hullámok hirtelen változnak.
Felmerül a kérdés, hogy miként befolyásolja a munkaerőpiaci adatokat a lassuló bevándorlás, illetve a népesség öregedése. Egyes adatsorokban már figyelhetők meg ugrásszerű változások, amelyek mögött gyakran utólagos adatrendezés vagy hibás előrejelzések állnak. A munkaerőpiac természetének változása, nevezetesen a munkaerő-kínálat és a kereslet kiegyenlített csökkenése új értelmezést kíván az olyan mutatókhoz, mint például a foglalkoztatottak számának növekedése vagy a munkanélküliségi ráta stabilitása.
Különös figyelmet kap az, hogy a lakosságszám stagnálása vagy csökkenése mellett miként tolódnak el a munkaerőpiac fő mutatói. Vajon a lassú népességnövekedés és csökkenő bevándorlás hatással van-e a tartós munkanélküliség alakulására, illetve a munkaerőpiac rugalmasságára? Számos elemző dolgozik pontosabb modelleken és alternatív forgatókönyveken, hogy felmérje, mit okozhat a munkaerő-kínálat hirtelen beszűkülése, vagy amikor a munkahelyteremtés mértéke már nem tükrözi a piac egészségi állapotát.
Vajon meddig marad ennyire kiegyensúlyozott a munkaerő-kereslet és kínálat csökkenése? Lehetséges, hogy a szigorúbb bevándorlási szabályozás és az idősebb népesség tartósan átalakítja az amerikai munkaerőpiacot? Ezekre a kérdésekre a jelenlegi adatok még nem adnak egyértelmű válaszokat, a bizonytalanság azonban megnövekszik, ahogy a demográfiai és migrációs trendek egyre szorosabb kapcsolatba kerülnek a gazdasági mutatókkal.
