Két szakember beszélget arról, hogy a konvencionális szépség hogyan formálja az emberek életét, mentális egészségét és kapcsolataik minőségét. Felvetik, milyen érzése lehet annak, aki nem felel meg a társadalom által elvárt esztétikai normáknak, és megvizsgálják, ez hogyan hat a romantikus életre vagy akár az önértékelésre.
A diskurzus érinti a szépség genetikai és biológiai alapjait, de reflektál a média és társadalom által kialakított trendekre és elvárásokra is. Felmerül annak kérdése, hogy mennyire egyetemesek bizonyos szépségideálok, és mennyi bennük a kulturális befolyás. Ugyanakkor szó esik a modern technológia, gyógyszerek és plasztikai sebészet jelentette lehetőségekről, amelyekkel az emberek megpróbálhatják elérni a vágyott külsőt.
Kritikusan tárgyalják azt a dilemmát, hogy vajon lehetséges-e belső munka és önelfogadás nélkül boldognak lenni a külsejünkkel, vagy szükséges-e, hogy fizikailag is kövessük az általunk vágyott megjelenést. Az önértékelés és külső visszajelzések kapcsolatára különösen hangsúlyt helyeznek, miközben a társadalmi igazságtalanságokat és ezzel kapcsolatos egyenlőtlenségeket is elemzik.
Az is terítékre kerül, hogy mennyire reális várni a teljes „gyógyulást” külső változásoktól, illetve milyen fájdalmas műtéti folyamatokon mennek keresztül azok, akik változtatni szeretnének. Több kérdést is feltesznek a fiatalkori plasztikai beavatkozások morális dilemmáiról, valamint a jövő technológiai és genetikai lehetőségeiről az esztétika terén.
