A pénzügyi rendszer stabilitásával kapcsolatos komoly kérdéseket vet fel a friss amerikai jegybanki kamatcsökkentés. Az eseményt különösen szokatlanná teszi, hogy a döntés nem egységes támogatással született, ami rávilágít a Federal Reserve vezetői közötti feszültségekre és a gazdaság irányításának kihívásaira.
Előkerül a „fiskális dominancia” fogalma, amely szerint a kormányzati eladósodottság szintje már meghatározóbbá vált a monetáris politika irányánál – a döntések fő mozgatórugója az államadósság finanszírozhatóságának biztosítása lett. A közelgő amerikai adóssághegy refinanszírozása sürgetővé teszi az alacsonyabb kamatszinteket, különben az állam finanszírozási költségei könnyen fenntarthatatlanná válnának.
A kamatcsökkentés nem pusztán technikai lépés: hatása nagyban érvényesülhet az eszközárakon, így például az ingatlanok, részvények, arany és kriptovaluták piacán, amelyek további inflációs hullámot indíthatnak el. Ezzel párhuzamosan az infláció tovább nehezíti a hagyományos pénzmegtakarítások értékének megőrzését, és a lakosság jelentős része már most is nehezen tud lépést tartani az áremelkedésekkel.
Felmerül a kérdés: mivel lehet védekezni egy olyan rendszerben, amelyet a növekvő adósság, pénznyomtatás és követhetetlen inflációs ciklusok uralnak? Érdemes lehet átgondolni a megtakarítás, befektetés és diverzifikáció szerepét, valamint azt is, hogy hosszú távon mennyire fenntartható a jelenlegi gazdasági és politikai pálya.
