A videó Katy Perry dalának, az „Unconditionally”-nek példáján keresztül vizsgálja, hogyan befolyásolhatja a dalszöveg és a zene hangsúlyainak összhangja – vagy épp eltérése – a dal megítélését. Az alkotók eredeti célja egy mélyebb, érzelmesebb mondanivaló közvetítése volt, ám a hallgatók figyelmét egy nyelvi sajátosság, az úgynevezett „prosodikus disszonancia” terelte el.
A szerző bemutatja, hogyan fonódik össze a beszédben és zenében a hangsúly, hangmagasság, hangerő, valamint a szótaghosszúság, és miként kelthetnek zavart a nem megfelelő hangsúlyozások. Konkrét zenékből vett példákkal mutatja be, hogy a dalszöveg mondandóját, sőt a teljes mű érzésvilágát befolyásolhatja, ha a szótagok zenei és nyelvi hangsúlyai nincsenek összhangban.
A videó feltárja, milyen lehetőségeket rejt magában a prosodikus disszonancia tudatos alkalmazása, és hogy mikor okozhat problémát vagy teremthet érdekes művészi feszültséget. Több híres pop- és rockdalt is elemzés tárgyává tesz, és vizsgálja: véletlen hiba, tudatos alkotói döntés vagy épp elkerülhetetlen torzulás-e a „helytelen” hangsúlyozás.
Izgalmas kérdéseket vet fel arról, hogyan érzékeljük a dalszövegek ritmusát, miért érezzük egyes részeket zavarónak vagy idegennek, és mikor járul hozzá mindez a dal üzenetének mélységéhez vagy hatásosságához. Felmerül az is, mennyire univerzálisak ezek a szabályok különböző nyelveken és dialektusokon.
