Nyugat-Arkansas egykori szarvasmarha-legelője új rendeltetést kapott, ahol több mint 300 000 facsemetét ültettek el, hogy elősegítsék a klímaváltozás elleni küzdelmet. Az erdők helyreállítása kulcsfontosságú szerepet játszhat a légkörben lévő szén-dioxid megkötésében, de ez a folyamat sokkal összetettebb, mint a facsemeték elültetése.
A videó izgalmas kérdéseket jár körül: Milyen módszerrel lehet visszaállítani a természetes erdőt egy korábban mezőgazdasági területre? Érdemes teljesen a természetre bízni a regenerációt, vagy aktívan segíteni kell? Több kísérleti megközelítést mutat be, beleértve a passzív elhagyást, az aktív faültetést, és a gyorsan növő fajok telepítését.
Az elméleti kérdések mellett konkrét példák is szóba kerülnek: hogyan újult meg Puerto Rico vagy Pripjaty városa a természet magára hagyásával, illetve milyen beavatkozások váltak be Afrikában és Indiában, ahol kerítések, árkok vagy a talaj nedvesítése segítette az őshonos növények visszatérését.
A természetes regeneráció előnyeiről és hátrányairól, valamint az úgynevezett asszisztált regeneráció lehetőségeiről is szó esik. Tudósok, köztük Pat Brown, keresik azokat a válaszokat, amelyek segítségével a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban visszaállíthatók a különféle biodiverzitású erdők, figyelembe véve az adott ökoszisztéma sajátosságait.
