Izgalmas kérdést vet fel Tom Londonból, aki arra kíváncsi, miként működik a hangészlelésünk, amikor összetett zenei hangzást hallgatunk, például egy teljes zenekar játékát.
A beszélgetés során felmerül, hogy látásunk valójában nem a puszta nyers képeket dolgozza fel; az agyunk kiegészíti és értelmezi a vizuális információkat előzetes tapasztalataink alapján. De vajon a hallásban is ilyen jelentős szerepe van az emlékeknek?
A beszélő saját tapasztalatait osztja meg, amikor egy zaj eredetéről alkotott képzete teljesen eltért a valóságtól. Hogyan képes tehát az agyunk háromdimenziós hangképet „látni” ott is, ahol a fizikai valóság más? Érdekfeszítő kérdés, hogy azok, akiknek nincs semmilyen vizuális tapasztalata egy zenekarról, milyen belső képet alkotnak egy hi-fi rendszeren hallgatott zenéről.
A gondolatmenet rávilágít arra, mennyire összetett és „kreatív” az emberi észlelésünk, különösen, amikor hangról és vizuális élményről egyszerre van szó. Vajon mennyire befolyásolja a tapasztalati hátterünk azt, hogy mit hallunk?
