Hogyan formálódik egy gyermek világszemlélete egy olyan családban, ahol a veszteség, a depresszió és az érzelmi elhanyagolás uralja a mindennapokat? A történet személyes tapasztalatokból indul, bemutatva, hogy az érzelmi hiány milyen hosszú távú nyomokat hagyhat a személyiség fejlődésében és az önmagunkról, illetve a világról alkotott alapvető hiedelmekben.
A beszéd kitér arra, hogyan épülnek fel az úgynevezett belső működési modellek a gyermek agyában a szülői interakciók és a környezet hatására. Felmerül a kérdés, milyen következményekkel jár, ha a gyermek nem kapja meg az érzelmi biztonságot, és ha a gondozók maguk sem rendelkeznek a szükséges érzelmi készségekkel. Az is szóba kerül, mennyire fontos lenne, hogy a gyerekek megtanulhassák az érzelmek feldolgozását és kifejezését, ám ezek a készségek gyakran generációkon át hiányoznak.
A videó tudományos kutatások eredményeit is bemutatja, miszerint az érzelmi elhanyagolás a gyermekbántalmazás egyik leggyakoribb és legrejtettebb formája, amely jelentősen növeli a mentális zavarok kialakulásának esélyét felnőttkorban. Rámutat arra is, milyen fiziológiai és viselkedésbeli változásokhoz vezethet, ha egy gyermek folyamatosan stresszben él, és mik azok az automatizmusok, amelyek felnőttkorban tovább működhetnek.
Az előadó fordulópontját egy új környezetbe költözés és a társas kapcsolatok jelentősége hozza el. Érdekes kérdéseket vet fel arról, hogyan tudunk kitörni az életünket meghatározó hiedelmek rabságából, s hogy a változáshoz mindennél fontosabb lehet a támogató közeg és az önmagunknak adott új lehetőségek. Vajon mennyire lehet képes bárki saját történetét átírni egy más környezetben?
