Simon Dixon előadásában arra keresi a választ, hogyan vezethet a „Proof of Weapons” (fegyverek erején alapuló világrend) helyett a „Proof of Work” (munkaalapú rendszer) a Közel-Keleten a békéhez. A geopolitikai és gazdasági folyamatokat elemzi, rámutatva, hogy a fiat pénzrendszerek mögött sokszor a katonai, pénzügyi és technológiai-ipari komplexumok érdekei húzódnak meg.
A közelmúltban végbemenő változásokat, például Amerika energiafüggetlenségét és a Közel-Kelet–Kína együttműködésének erősödését is részletesen tárgyalja. Rávilágít arra, hogy az Egyesült Államok és a GCC (Öböl menti Együttműködési Tanács) pénzügyi érdekei egyre inkább összefonódnak, miközben a globális pénzmozgások eltolódnak a dollár dominanciájától.
Kiemeli, hogy a digitális gazdaság (mesterséges intelligencia, adatközpontok, digitális azonosítók, stabilcoinok) és a technológiai infrastruktúra kiépítése létfontosságú kérdés lett. Érdekes kérdéseket vet fel a tokenizáció, a szuverén adatközpontok és a digitális „gyarmatosítás” veszélyeiről.
Az előadó felhívja a figyelmet a Bitcoin szerepére, mint potenciális szuverén vagyonalapra, amely segíthet az országoknak elkerülni a digitális függőséget és gazdasági kiszolgáltatottságot. A kriptoinfrastruktúra kiépítésével, különösen Bitcoin-tartalékok létrehozásával, a Közel-Kelet országai új típusú gazdasági és politikai önállóságot érhetnek el, ám kérdéses, milyen útra lépnek a döntéshozók.
