A beszélgetés az emberi tudatosság rejtélyét járja körül, amelyet tudományos és filozófiai szempontból vizsgálnak. Egy műtéti altatás során szerzett tapasztalat vezeti fel a témát: milyen az az állapot, amikor ‘nem létezünk’, majd visszatérünk a tudathoz, és hogyan különbözik ez az élmény a mély alvással szemben?
A beszélgetés középpontjában a szubjektív észlelés áll, mint például a színek látása, illetve az, hogy miként élheti meg mindenki másként ugyanazt az ingert. Felmerül a híres ‘kék-fekete vagy arany-fehér ruha’ példája, amely jól mutatja, mennyire eltérő lehet különböző emberek valóságképe, sőt, még a színvakok világa is szóba kerül.
A tudományos magyarázat során bemutatják az ‘irányított hallucináció’ elméletét, miszerint az agy aktívan építi fel a valóságot belső jóslatok és beérkező ingerek alapján. Szó esik az érzelmek keletkezéséről is: a félelem példáján keresztül vizsgálják, hogyan értelmezi az agy a test reakcióit, és ebből hogyan konstruál érzelmeket.
A beszélgetés kitér arra, hogy mennyire hasznos a ‘szuperszámítógép’ mint metafora az agy működésére, és mik a gyengeségei ennek a hasonlatnak. Felmerül a test és az agy szoros kapcsolata, illetve az önazonosság és az én érzékelésének filozófiai és gyakorlati aspektusai, főként a modern technológia (például digitális avatárok vagy agy-számítógép interfészek) fényében.
Megjelennek társadalmi és etikai dilemmák: mi történik az egyediséggel, a szabad akarattal, ha a technológiák lehetővé teszik a tudat digitális másolását vagy gondolatok befolyásolását? Szó esik az idősödő hozzátartozókról, a személyiség és az énkép változásáról is. Végül rávilágítanak arra, hogy sok spirituális hagyomány már régóta foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, és a tudomány ma szorosabb kapcsolatba kerül ezekkel a gondolatokkal. Az elhangzó kérdések mélyen érintenek mindenkit: Mitől vagyunk azok, akik vagyunk? Mire épül az önazonosság és a tudatosság? Hogyan dönthetjük el, mit kell megőriznünk a változó világban?
