Képzeld el, hogy a kvantumfizika egyik legizgalmasabb elmélete újraírja mindazt, amit eddig az üres térről és a vákuum energiájáról hittünk. Egy fiatal kutató doktoranduszként kezd el foglalkozni a Berry-fázis rejtelmeivel, amely arra világít rá, hogy a kvantumrendszerek mennyire érzékenyek lehetnek a különféle terepi változásokra.
A beszélgetés középpontjában az a kérdés áll, hogy egy kvantumvákuum miként befolyásolhatja a kvantumállapotokat. Ezt az újszerű nézőpontot sokáig több kutató is kétkedve fogadta, mígnem kísérleti úton is igazolás született, amely ismét fellobbantotta a tudományos vitát.
Felmerül a kérdés, hogyan hasznosíthatók ezek az elméletek a gyakorlatban: lehet-e például a vákuum furcsa tulajdonságait kvantumkapuk vagy kvantum-klaszterállapotok létrehozására használni? A tudományos közösség újra reflektorfénybe helyezi a relativisztikus kvantuminformáció határait és lehetőségeit, amikor kísérleti úton sikerül előállítani olyan effektusokat, mint a dinamikus Casimir-hatás.
A történet számos olyan kérdést is felvet, amelyek messze túlmutatnak a laboratórium falain: vajon a makroszkopikus világunkat is befolyásolják ezek a kvantumjelenségek, és hogyan válhatnak technológiai eszközökké a mikroszkopikus világ törvényei? Izgalmas példák születnek különböző laborok együttműködéséből, ahol az elmélet és a kísérlet izgalmas párbeszédbe bonyolódik.
