Steven Pinker pszichológus lenyűgöző utazásra visz a közös tudás pszichológiája körül: ez az a jelenség, amely nemcsak azt jelenti, hogy valamit mindenki tud, hanem azt is, hogy mindenki tudja, hogy mindenki más is tudja – és ez a tudás kölcsönösen ismert bármilyen mélységig. Pinker bemutatja, hogyan hat ez alapvetően az olyan társadalmi folyamatokra, mint a pénz értékének fenntartása, politikai normák alakulása vagy hatalmi viszonyok megdöntése.
Érdekességként olyan hétköznapi és váratlan helyzetek kerülnek elő, mint a papírpénz elfogadása, a bankpánik mechanikája, vagy épp az, hogy hogyan vezethet egy egyszerű poén, mint Johnny Carson „toalettpapír-hiánya”, országos vásárlási rohamhoz. Pinker példákat hoz a nyelv rejtett jelentéseiből is: miért kommunikálunk néha célozgatva vagy burkoltan fenyegetőzve, és miért játszik a közös tudás alapvető szerepet ezekben a működésekben.
A beszélgetés kiemeli, mennyire épül a mindennapi életünk az olyan jelekre, mint a szemkontaktus, a nevetés vagy a sírás: ezek nem csupán érzelmi reakciók, hanem társadalmi valóságot is teremtenek azáltal, hogy láthatóvá, közössé tehetővé teszik az érzéseket és a tudásokat. Pinker arra is rávilágít, hogy a digitális média – főként a közösségi oldalak – új kihívások elé állítják a közös tudás kialakulását és következményeit.
A társadalmi együttműködés, a hierarchiák, a normák megerősítése vagy megszegése mind új fényt kapnak a közös tudás szemszögéből, legyen szó régi tömegrendezvényekről, Super Bowl-reklámokról vagy modern internetes „megszégyenítő mobokról”. Pinker sorra veszi, hogyan vezethet mindez új társadalmi dinamikákhoz, sőt, néha egészen kiszámíthatatlan vagy szélsőséges következményekhez is.
