Mi jut eszünkbe, amikor a fogyatékosság szót halljuk? Az előadó felkéri a közönségét, hogy gondolkodjanak el ezen, majd rámutat, mennyivel gyakoribb és sokszínűbb a fogyatékosság, mint ahogy azt általában feltételeznénk.
A beszéd kiindulópontja a média és a társadalom által közvetített fogyatékosság-képek hibái, valamint a reprezentáció hiánya. Magyar újságíróként személyes tapasztalatain keresztül mutatja be, milyen kihívásokkal találkoznak azok, akik szeretnék hitelesen megjeleníteni a fogyatékossággal élő embereket a médiában.
Beavat abba is, hogyan vezetett el az útja a tudománytól az újságírásig, és milyen tanulságokat vont le első hibáiból, amikor érzékeny témákról írt cikkeket. Fontos kérdéseket vet fel: miként lehet érzékeny, valós képet nyújtani, hogyan kerülhetők el a sztereotípiák és a félreértések, illetve milyen módszerekkel teremthető olyan médiafelület, amely valódi hangot ad az érintetteknek.
Az előadó saját projektjeit mutatja be, köztük egy podcastot, amelyben fogyatékossággal élő emberekkel készít beszélgetéseket. Megosztja dilemmáit azzal kapcsolatban, hogyan kérdezzen, milyen nyelvezet használata megfelelő, valamint rávilágít arra is, hogy a média felelőssége nem csupán a tájékoztatás, hanem a szemléletformálás is. A történet végig arra készteti a hallgatót, hogy elgondolkodjon a média szerepéről és a saját előítéleteiről.
