Az 1960-as évek egyik ritka HMV 1422 modelljének javítását ismerhetjük meg, amely szemmel láthatóan remek állapotban élte túl az évtizedeket, csupán néhány apró hibával, mint egy hiányzó antennagomb és némi korrodálódás a pánton. A készülék egyszerű választókkal és kimenettel rendelkezik, viszont semmilyen életjelet nem ad ki, ami komolyabb vizsgálódásra készteti a szerelőt.
A szétszerelés során derül fény arra, hogy az elemfoglalatnál akadtak szivárgási problémák, illetve néhány alkatrész is meghibásodott. Az elektronika felépítése betekintést enged a korabeli rádiótechnikába, például a szuperheterodin vevő működési elvébe, amely a különböző hullámsávok vételét biztosítja frekvenciakeveréssel.
Az egyik fő kihívás a kapcsolási rajz hiánya; emiatt a szerelő saját sémákat készít, próbálgatásokkal hangol be tekercseket és kondenzátorokat különböző sávokon. A hangolás és az érzékenység vizsgálatához professzionális műszereket – például spektrumanalizátort, jelforrást és oszcilloszkópot – vet be a készítő.
Külön érdekességként merül fel a germánium tranzisztorok öregedése, az úgynevezett tin whisker hiba. Ez a meghibásodás rámutat arra, hogyan változtak az elektronikai alkatrészek az évtizedek során, és hogyan lehet régi típusokat mára már szintén ritka szilícium tranzisztorokkal helyettesíteni. A ritka alkatrészek cseréje, a mechanikai javítás és a hangolási folyamat mind izgalmas kérdéseket vet fel a restaurálással és a régi technika megőrzésével kapcsolatban.
