Az 1945 áprilisának utolsó két napja alatt Berlin végső ostroma teljesen megpecsételte a náci Németország sorsát, miközben a bunkerben lévő vezetők között bizalmatlanság és paranoia uralkodott el. A történet betekintést enged a főszereplők, köztük Adolf Hitler, Eva Braun, a Goebbels család és számos magas rangú náci tiszt mindennapjaiba, személyes konfliktusaikba, lelkivilágukba és összeomlásukba.
A felszín alatt minden a túlélésért vagy a végső lojalitásért folytatott harcról szólt. Már javában zajlottak a menekülési kísérletek, miközben egy szűk kör mindenáron a Führerrel akart maradni. Az emberek különbözőképpen reagáltak a közelgő végzetre: önkívületben mulattak, italoztak, vagy a munkába temetkeztek, míg odakint a város romokban hevert, és egyre szorosabb gyűrűben közelítettek a szovjet csapatok.
Közben felsejlik a Goebbels család tragédiája, a bunkerben rekedt gyermekek kilátástalansága, valamint a személyes történetek és visszaemlékezések jelentősége abban, hogy a külvilág számára is megismerhetővé váljanak az események. Az orvosi ellátás elszigeteltsége, a hűség próbája és a napról-napra változó hatalmi viszonyok mind meghatározzák a szereplők cselekedeteit, miközben kint a háborús front gondoskodik a folyamatos feszültségről.
Érdekes kérdéseket vet fel, hogy vajon milyen motivációk vezették a legközelebbi embereket a végsőkig tartó hűséghez, és hogyan dolgozta fel a háború borzalmait az, aki megélte a Führerbunker bezártságát. Megismerhetjük, miként küzdött a vezérkar a menekülés, a kapituláció vagy a végső kitartás dilemmájával szemben, illetve hogyan fonódik össze a személyes dráma a történelem alakulásával.
