A film részletesen bemutatja Adolf Hitler titkos főhadiszállásának, a Wolfsschanze-nak (Farkasverem) történetét, amely Kelet-Poroszország eldugott erdőségeiben épült a második világháború alatt. A néző betekintést nyer abba, hogyan vált ez a hatalmas, jól védett bunkerkomplexum az események központjává, ahol Hitler a keleti front legfontosabb döntéseit hozta meg.
Az alkotók ismertetik a komplexum építésének logisztikai és stratégiai hátterét: hogyan választották ki a helyszínt, hogyan tervezték meg a védelmét és a belső elrendezését, illetve milyen szerepet játszott Fritz Todt, a náci Németország építőmérnöke a munkálatokban. Megmutatják, mennyire kíméletlenek voltak a munkakörülmények a kényszermunkások számára, akik extrém hidegben dolgoztak a befejezésen.
A történet fókuszában Hitler hatalmi stílusa, személyes szokásai és mentális állapotának fokozatos hanyatlása áll. A néző betekintést kap a főhadiszálláson zajló mindennapokba: Hitlert körülvevő belső kör, tábornokok, igenemberek és fontos vendégek is bemutatásra kerülnek. Megjelennek a katonai stratégiát formáló viták, a keleti front háborús döntései, valamint a diktátor egyre növekvő paranoiája.
Külön figyelmet kapnak a háború fordulópontjai, például Moszkva ostroma, Sztálingrád drámai csatája és a Kurszki ütközet. A Wolfsschanze helytörténetéből kiindulva a film bemutatja, miként kapcsolódnak ezek az események a front mindennapjaihoz, a náci hadiiparhoz, és a zsidó népirtás elrendelésének hátteréhez.
A dokumentumfilm felveti a belső ellenállás motívumát is: bemutatja az összeesküvéseket, többek között a hírhedt 1944-es merényletkísérletet Stauffenberggel, valamint annak részleteit és következményeit. A bunker elhagyása és az utolsó hetek atmoszférája szintén részletesen körüljárásra kerül — kiélezve a kérdést: mennyire látta/értette valójában Hitler a háború végének közeledtét és saját hatalmának hanyatlását?
