Az amerikai hitelkártya-piac jelenlegi kihívásairól és Donald Trump azon javaslatáról esik szó, amely szerint a hitelkártya-kamatokat egy évig 10%-os felső határral szabályoznák. A felvázolt gondolatmenet elmagyarázza, miért tűnik vonzónak egy ilyen javaslat, főleg a rekordmagas, 1,23 billió dolláros amerikai hitelkártya-tartozás fényében.
Az előadás rámutat, hogy a kamatplafon érzékenyen érintené a hitelezési piacot, hiszen a kamatok részben a hitelképesség kockázatait árazzák. Az alacsonyabb kamatok bevezetése miatt a bankok várhatóan szigorítanák a hitelbírálatot, így épp a kevésbé tehetős, alacsonyabb hitelpontszámmal rendelkező amerikaiak szorulnának ki a rendszerből.
Felmerül a kérdés, hová fordulhatnának azok, akik így kiszorulnak a hitelkártyapiacról: kevesebb szabályozás alá eső és gyakran magasabb kamatot kínáló szolgáltatók, például payday lending vagy rövid távú, agresszívebb pénzügyi termékek felé terelődhetnek. Emellett a kamatplafon másodlagos következményeként a bankok várhatóan visszavágnák a jelenleg elérhető bónusz- és jutalomprogramokat is.
Végül alkotmányossági és jogi aggályok is megjelennek: vajon van-e egy elnöknek jogi lehetősége ilyesfajta szigorú árplafon bevezetésére? A politikai szándék és a gyakorlati eredmények közötti feszültség, valamint a múltbeli hasonló árkorlátozási törekvések tapasztalatai szintén érdekes kérdésként merülnek fel.
