A történet középpontjában egy rendkívüli ipari katasztrófa, a Tokaimura kritikalitási baleset áll, amely Japánban, 1999 szeptemberében történt. Ebben az esetben három munkás, köztük Hisashi Ouchi, speciális nukleáris üzemanyaggal dolgozott egy kísérleti reaktorhoz, amikor egy olyan hibasorozat történt, amelynek következtében a rendszerben önfenntartó láncreakció indult el.
Az eseményeket számos emberi tényező és a biztonsági előírások figyelmen kívül hagyása idézte elő. A dolgozók a mennyiség helytelen meghatározása, valamint az új, gyorsabb – de kevésbé átgondolt – eljárás miatt túllépték az engedélyezett urán tömeget a tartályban. Ezt súlyosbította az a téves biztonsági feltevés, hogy ilyen jellegű baleset ezen a helyszínen elvileg nem fordulhat elő.
A robbanásszerű esemény után intenzív sugárzás sújtotta a három dolgozót, különösen Ouchit, akit a történet később csak „a legtöbbet szenvedett sugáráldozatként” emleget. A helyzet kezelése során a hatóságok nemcsak a szivárgó neutronokat igyekeztek kontrollálni, hanem elindítottak tömeges evakuációkat is, amelyeknek jelentős gazdasági és társadalmi következményei voltak Tokaimura és környéke számára.
A tragédia nyomán a baleset orvosi vonatkozásai szintén kiemelt szerepet kaptak, sok félreértéssel és legendával fűszerezve Ouchi ellátásáról és végső sorsáról. Ezek a mítoszok a média és az internet révén eltorzították a valós eseményekről alkotott képet, és rávilágítanak arra, hogy milyen könnyen válik egy személyes történet globális félreinformálás áldozatává.
Felmerülnek kérdések a nukleáris ipar felelősségéről, az emberi tényezőkről ipari környezetben, valamint arról is, hogy a tudományos ismeretterjesztés és kommunikáció hiánya milyen károkat okoz egész társadalmakban. A történet ugyanakkor bemutatja az orvosok és ápolók emberi oldalát, akik a remény és a lehetetlenség határán küzdöttek, miközben szakmailag és emberileg is nehéz dilemmákkal szembesültek.
