Az epizód során egy brit arisztokrata család tagjai térnek vissza Hinchingbrooke-ba, egy egykori családi otthonba, amely ma már iskolaként működik. A filmben személyes emlékeken keresztül idézik fel a ház múltját, miközben bejárják a termeket, rácsodálkoznak az épület részleteire és a családi relikviákra.
A beszélgetések során szóba kerül, mennyire nehéz volt a történelmi házak fenntartása a második világháború után, miként kényszerültek sokan – köztük a Montagu család is – eladni ősi birtokaikat, és hogy ezek a döntések milyen érzelmi hatással voltak a családtagokra, főleg a gyerekekre.
A néző tanúja lehet, hogyan változott Hinchingbrooke az évszázadok során: eredetileg apácazárdaként indult, majd főúri rezidenciává alakult, és végül közösségi intézménnyé vált. Fontos kérdések merülnek fel az épített angol örökség megőrzésével, a családi identitás fenntartásával és a történelmi terek folyamatos újrafelhasználásával kapcsolatban.
Az epizód végigvezeti a nézőt a ház különböző korszakain, miközben archív felvételeken és egykori lakók visszaemlékezésein keresztül felfedezhetjük, milyen volt itt felnőni, és hogy milyen érzés generációk után újra visszatérni az egykori otthonba. Eközben több építészeti, családtörténeti és társadalmi kérdést is felvetnek, amelyek a brit történelmi rezidenciák sorsát érintik.
