Egyedi hangulatú sci-fi lövöldözős játékba csöppenünk, ahol a humor az abszurditásig fokozódik. A játék könnyedén ötvözi a klasszikus FPS-elemeket beszélő, öntudatos fegyverekkel, bohókás helyszínekkel és fáradhatatlan poénkodással, amely érezhetően a tinédzser humorvilágot célozza meg.
Ismét fejest ugrunk egy különc univerzumba, ahol az emberi sors bizarr módon kapcsolódik az idegenekhez és egy gyógyszeripari összeesküvéshez. A történet egy híres fejvadászként folytatódik öt évvel az előző rész után, amikor egy óriási alien konglomerátum elrabolja főhősünk húgát.
Az újítások között kiemelkedik a gördeszka mechanika, amellyel őrült tempóban lehet végigsuhanni a furcsa tájakon. Ez azonban nemcsak élményt, de tervezési kihívásokat is okoz, hiszen a világ bizonyos részeit csak ezzel érhetjük el, sőt, néha emiatt maradunk le izgalmas részletekről.
Miközben különféle fegyverek speciális képességei bővítik a taktikai lehetőségeket, a párbeszédválaszték is kibővült, így hatással lehetünk fegyvereink személyiségére és vicceire. Az idegen városokat, tengerparti üdülőhelyeket, katonai bázisokat felfedezve rejtett titkokra és mini küldetésekre is bukkanhatunk.
Az audiovizuális élmény színes és túlzó, egy-egy helyszín lenyűgöző, ám technikai gondok, mint a pop-in, részletesség ingadozása vagy FPS esések, ronthatják az élményt. A hangulatot tovább fokozzák a beszélő fegyverek változatos személyiségei és a sokszor megosztó zenei aláfestés.
Felmerül a kérdés: vajon a humor, az új játékelemek és a látványos helyszínek elegendőek-e ahhoz, hogy túlmutasson az eredeti játékon? És mit szólnak a játékosok a beszélő fegyverekhez és a kaotikus világépítéshez?
