A Hidizs MK12 Turris fülhallgató egyedi megjelenésével és masszív kivitelezésével hívja fel magára a figyelmet. Azonban az első tapasztalatok során rögtön kiderül, hogy a nagy méret és a meglehetősen súlyos ház bizony kihívást jelenthet a hosszabb távú kényelmes viselet szempontjából. Többféle gyári szilikon fülillesztéket is mellékelnek, amelyek közül mindenki megtalálhatja a számára megfelelőt, bár a tesztelőnek ezek nem bizonyultak ideálisnak, így alternatív tippeket kellett alkalmaznia a megfelelő illeszkedés érdekében.
Az MK12 különleges felépítésű, 12 mm-es, M-alakú magnézium membrános hangszóróval rendelkezik, amely a 20 Hz és 45 kHz közötti frekvenciatartományt fedi le. A teszt során kiemelt figyelmet kapott a hangszűrők alkalmazása: háromféle – basszus, kiegyensúlyozott és magas – filterrel lehet alakítani a karaktert, így mindenki megtalálhatja a számára ideális hangzást. Azonban a különböző szűrők használata érezhetően eltérő élményt nyújt, a felsőbb hangok bizonyos kombinációkban túlságosan előtérbe kerülhetnek, akár szúrós, fárasztó is lehet hosszabb hallgatás során.
A hangzásvilág rendkívül energikus: erőteljes basszus, dinamikus közép- és magastartomány jellemzi, ugyanakkor a mélyek dominanciája időnként elhomályosítja a részleteket, míg a középső és felső frekvenciák bizonyos esetekben túl intenzívek lehetnek. A térhatás kellemes meglepetést okoz; különféle helyszínméretek is jól visszaadhatók, az irányítottság és a különféle hangrétegek is jól elkülönülnek egymástól.
Összehasonlításra is sor kerül a Dunu Kima és a Moondrop Cadence modellekkel, ahol az alternatív eszközök karaktere – többek között a részletgazdagság, természetes tonalitás és pontosság terén – markánsan eltér az MK12-étől, amely főleg lendületes, szórakoztató karakterével igyekszik kitűnni. Felvetődik a kérdés: érdemes-e a dinamikus, de fárasztó karakterért kompromisszumokat kötni a kényelem vagy a pontosság rovására?
