Jake Baldino első benyomásairól számol be a Hellraiser Revival című túlélőhorror-játék kapcsán, amely a Clive Barker által megalkotott Hellraiser-univerzumban játszódik. A játék figyelmeztetően erős és felnőtt témákat dolgoz fel, például extrém erőszakot és sokkoló vizualitást, így csak a legedzettebb horrorrajongóknak ajánlott.
Középpontban egy sötét, pszicho-szexuális történet áll két főszereplővel, akiket egy titokzatos rejtvénykocka, a Genesis Configuration indít el az őrület felé: ezzel idézik meg a mitikus, ikonikus cenobitákat. A narráció töredezett és megbízhatatlan, számos visszaemlékezés segíti a karakterek mélyebb bemutatását. Ezzel párhuzamosan a játékban folyamatosan jelen van a baljós, szürreális hangulat, újra és újra meglepve a játékost vizuális trükkökkel és egyedi, horror jellegű fordulatokkal.
A játékmenet két nagy részre osztható: egyrészt egy Resident Evil-szerű túlélőhorror rész, erőforráskezeléssel, craftolással és fejlődéssel, másrészt pedig intenzív puzzle- és menekülési szekvenciák, amelyek egy sötét labirintusban játszódnak, egyre emelkedő feszültséggel. A harcrendszer kíméletlen; a fegyverek gyorsan tönkremennek, a lőszer szűkös, és a játék különféle fegyverfejlesztéseket, mágikus puzzle-dobozt és brutális kivégzéseket kínál.
Bár a grafika és az atmoszféra kiemelkedő, a játék nem mentes a hibáktól: legfőbb gyengesége a kidolgozatlan lopakodás/megbújás rendszere és néhány frusztráló nehézségi pont, amely többszöri újrajátszást igényel. Viszont a látvány terén a Hellraiser Revival képes igen erős, egyedi élményt nyújtani, merészen szembemegy a megszokott tabukkal.
A Hellraiser-univerzumból ismert ikonikus elemek, lények, lore és vizuális stílus mind megjelennek, amelyek a régi filmek rajongóinak és a műfaj újabb kedvelőinek egyaránt izgalmas felfedeznivalókat tartogatnak. Érdekes kérdés, hogy lehet-e valóban videojátékos élményben megragadni a Hellraiser világának pszichológiai mélységét és vizuális tabuit, vagy a kísérlet elkerülhetetlenül kompromisszumos marad?
