Napjaink videojátékai egyre nehezebben sorolhatók be egyszerű műfaji kategóriákba, különösen igaz ez a Hell is Us című játékra, amely minden megszokott besorolást kerül. A történet a kilencvenes évek elején, a fiktív Hadia országában játszódik, ahol a főszereplő, Remy, hosszú idő után tér vissza szülőföldjére, hogy múltja rejtélyeit felderítse és felkutassa szüleit.
Különleges környezet és egy belső polgárháború szolgáltatja a hátteret, miközben ismeretlen, másvilági lények háborgatják az országot. Remy nyomozása során különböző információmorzsákat gyűjt össze, melyekből fokozatosan bontakozik ki számára a családja és a városa története. Minden játékos egyedi módon kaphat bepillantást ebbe a rejtélyes világba, hiszen nincs térkép, nincsenek céljelzők vagy küldetésnapló – csupán apró, organikus jelek és elrejtett útmutatások vezethetik tovább.
Az akciórendszer tudatos és egyedi, már az elején felfedezhetők azok a harci mechanikák, amelyek frissek és kockázatvállalók: például a jól időzített mozdulatokkal gyógyító partikulák. A fegyverek külön fejlődnek, a harc pedig ízlés szerint alakítható. Az alkotók szándékosan nem tartják a játékosok kezét, miközben a nehézség különböző aspektusai szabadon állíthatók. Mindezek mellett az interakciók és a felfedezések változatossága garantálja, hogy mindenki saját élményt szerez.
Figyelemre méltó kérdés, vajon mennyire tudja megszokni a játékos a teljes szabadságot, és hogy mennyire lesz megosztó ez a döntés. Milyen reakciókat vált ki ez az önállóság, illetve az újfajta rejtélyekkel és harci lehetőségekkel teli világ?
