1999-ben egy német újság érdekes kísérletet végzett: képes-e egy átlagember mindössze hat lépésben kapcsolatba kerülni kedvenc hírességével? A történet kiindulópontja egy falafeles, aki Marlon Brandóval szeretett volna ismeretséget kiépíteni, és a rejtélyes kapcsolati láncon keresztül mindössze hat ismerős választotta el őket egymástól.
Innen kiindulva a videó felteszi a kérdést: tényleg mindenki összekapcsolható hat vagy kevesebb lépésen keresztül? Hogyan fordulhat elő, hogy a Föld nyolcmilliárd lakója között ilyen rövidek a kapcsolati láncok? Vajon milyen hatása van ennek a jelenségnek mindennapi életünkre — például a betegségek terjedésére vagy az információ áramlására?
A magyarázat során különböző hálózati mintázatokat mutatnak be: a fizikából ismert szabályos hálózatoktól egészen a teljesen véletlenszerű rendszerekig. Bemutatják, hogyan keveredik a valóságban a helyi klaszterezettség és a rövid kapcsolati utak, és azt is, hogyan születnek „shortcutok” a társadalmi hálózatokban, amelyekben egy-egy távoli ismeretség forradalmi módon rövidíti le a világot.
Megvizsgálják, hogyan jelentek meg hasonló struktúrák az internethálózatban, a hollywoodi színészek között, sőt még a fonálféreg idegrendszerében is. Kiemelt hangsúlyt kapnak az úgynevezett „hubok” — kiemelten központi csomópontok — szerepe, amelyek jelentősen formálják a hálózat szerkezetét és sebezhetőségét.
A társadalmi hálózatok szerkezete nemcsak a kapcsolatok gyorsaságát befolyásolja, hanem a viselkedési mintákat is képes átalakítani. Bemutatják, hogyan hathat ki a hálózat elrendeződése az együttműködésre vagy éppen az önzés elterjedésére egy csoportban, és milyen meglepő következményei lehetnek, ha lehetővé tesszük az emberek számára, hogy maguk válasszák meg a kapcsolataikat.
Kiemelt kérdések jelennek meg arról, vajon tényleg pozitív-e minden körülmények között, ha a világ „kicsi” lett; illetve hogyan erősítik vagy gyengítik egyes központok a rendszer egészét, legyen szó emberekről, ökoszisztémákról vagy akár biokémiai hálózatokról.
