A repceolaj, étolaj és más használt zsírok új szerepet kapnak a fenntartható légi közlekedésben: világszerte egyre több repülőt próbálnak meg fenntartható repülőgép-üzemanyaggal (SAF) működtetni. Ezek fő alapanyaga nem high-tech fejlesztés vagy ritkaság, hanem éppen a konyhákban összegyűlt fáradt olaj.
Az optimizmus ellenére kihívások is akadnak: a globális olajgyűjtési és ellátási láncok még messze nem elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék a rohamosan növekvő keresletet. A SAF előállításához speciális, elsősorban HEFA technológiát alkalmaznak, és az országok eltérő előírásokat vezetnek be, amelyek befolyásolják a felhasználás dinamikáját.
Az Egyesült Királyság, az Európai Unió és az Egyesült Államok különféle ösztönzőket, kvótákat és adózási szabályokat vezet be, ezek viszont jelentősen megemelik az üzemanyagok árát – így végső soron sokszor az utasokra hárul a költségek egy része. Szingapúr egészen új finanszírozási és elosztási modelleket tesztel.
Folyamatban vannak új technológiák és üzemek is: a LanzaJet, DG Fuels és Aster többféle, alternatív alapanyagra és technológiára (például etanolból vagy hulladékgázból készült üzemanyag) alapozott kutatást és termelést indított. A következő évek nagy kérdése, hogy a szabályozói szigorítások és technológiai fejlesztések elég gyorsak lesznek-e a valóban érzékelhető környezetvédelmi eredményekhez.
