Izgalmas nap veszi kezdetét, amikor a szerző először viszi ki reménybeli új hajóját egy tengeri próbaútra, műszaki ellenőrzésre és szakértői felmérésre. A csapat tagjai közül mindenkinek megvan a maga szerepe az első tapasztalatok, valamint az első meghibásodások észlelésében, például a motorhangok, indítási folyamatok, illetve apróbb technikai problémák kapcsán.
A menetpróbán különféle kérdések merülnek fel a hajó állapotát illetően: mennyire megbízható a közel húszéves felszerelés, hogyan viselkedik a hajó viharosabb időben, és jól működnek-e a fedélzeti rendszerek. Külön figyelmet kap a motorok üzemi hőmérsékletének elérése, a sebességek eloszlása, sőt, az automata kormány működése is szóba kerül.
A hajó kikerül a vízből, ahol alapos szemle indul az aljzat, a hajótest, szerkezeti elemek és hajtóművek állapotáról. A szakértők keresik a laminátum nedvességtartalmát, vizsgálják a korrózió nyomait, kis mechanikai sérüléseket, víz bejutását és egyéb kockázatokat. Közben kiderül, a hajó rétegei és a Fairline modellek szerkezeti megbízhatósága mennyire állták ki az idő próbáját és a használat hiányát.
Egyre több hibaforrás jelenik meg: mechanikai üzemzavarok, elkopott hajtóműelemek, propellerproblémák, üzemanyag-szennyeződés és elhanyagolt karbantartás nyomai. A további döntési folyamatban felmerül a kérdés, hogy érdemes-e teljes felújításba kezdeni – akár új motorokkal, modern rendszerekkel, egy nagyszabású ‘restomod’ projekttel, amely egyszerre modernizálna, mégis megőrizné a klasszikus hajó karakterét.
Felvetődik az is, milyen pénzügyi és műszaki kockázatokat rejt egy régi hajó korszerűsítése vagy akár teljes újramotorozása, szemben egy jobban karbantartott, de drágább modell megvásárlásával. A szerző elgondolkodik, vajon ésszerű-e a projektbe vágni, és hogy a következő évtizedekre milyen élményeket tartogatna számára ez a hajó, ha mindent megújítana rajta.
