Skócia festői erdeiben egy hatalmas, romos kőépület magasodik: a Hartwood Kórház. Egykor félelmet keltő hírnevéről, valamint helyi legendákról volt ismert, és a környékbeliek számára az ismeretlen veszély szimbólumává vált.
A történet a 19. század végére repít vissza, amikor a pszichiátriai ellátás radikális fordulóponthoz érkezett. Dr. Campbell Clark orvos-igazgató úttörő újításokat vezetett be, amelyek formálták a mentális egészségügy és az ápolóképzés későbbi fejlődését. Felmerül a kérdés, mennyire voltak ezek az elképzelések valóban emberségesek a gyakorlatban.
A kórház önellátó mikrovilágként működött: saját vasútvonallal, műhelyekkel, kerttel és temetővel rendelkezett. Kiderül, hogy a pácienseket különböző munkatevékenységekbe vonták be terápiás céllal, ám szó esik arról is, hogy közülük sokat kényszerrel tartottak bent, néha minimális vagy önkényes indokkal.
Az épület falai között szóbeszédek és tárgyi emlékek – például elektrosokk készülékek és kényszerzubbonyok – egész sora mesél a megrázó múltról. A film betekintést nyújt olyan eljárásokba is, amelyek mára tiltottak, illetve bemutatja a pszichiátriai kezelések sötétebb oldalát, mint például a kezdeti lobotómia-kísérleteket.
Érdekes morális kérdés, hogy Dr. Campbell Clark valóban reformer volt-e, vagy inkább kihasználta a kiszolgáltatottakat. A hely későbbi sorsa és a közösségben betöltött szerepe további gondolkodásra ösztönöz.
