Felkapottá vált egy tanulmány, amely azt állítja, hogy az idő háromdimenziós, és ezt a fizika megreformálásának ígéretével tálalja. Eredeti ötletként mutatják be, bár sokakban – köztük egyetemistákban és tapasztaltabb kutatókban – gyakran felmerül ez a gondolat a téridő szimmetriakérdései kapcsán.
A videó felveti, mennyire lenne esztétikusabb a fizika, ha a térhez hasonlóan az időnek is három dimenziója lenne. Ezt az elképzelést azonban a klasszikus fizika törvényei – például a Newton-féle gravitációs törvény vagy az elektromos erő – hamar cáfolják, hiszen ezek alapvetően a három térbeli dimenzió terjedési sajátosságaiból erednek.
Szóba kerül a spektrális dimenzió és a fraktáldimenzió fogalma, amelyek új színt visznek a dimenziók értelmezésébe, de ezek sem támasztják alá az idő többszörös dimenzióját. Emellett kritikusan elemzik a tanulmányban szereplő elméleti állításokat, mint a hullámfüggvény normalizálása vagy a fizikai törvények megőrzésének félreértelmezése.
A videó érinti, miért karolja fel a sajtó az ilyen merész, ám tudományosan gyenge felvetéseket, felvetve azt a kérdést is, mennyire van szükség arra, hogy a tudományos közösség minden képtelenséggel foglalkozzon.
