Ebben a videóban egy különleges videoprojektor – a Sony VPH-D50HT Mark II – működésének rejtelmeibe tekinthetünk bele. A narrátor szemléletesen bemutatja, hogyan hoznak létre három különböző színű CRT cső segítségével színes, éles képet egyetlen nagy vetítőfelületen.
Felbukkannak időutazásra emlékeztető pillanatok, melyek egészen a televíziózás hajnaláig, a technológia fejlődésének kezdeteiig vezetik vissza a nézőt. Az egykori bonyolult és sérülékeny projekciós megoldásoktól eljutunk a színes, nagyfelbontású képekig. Érdekes kérdésként merül fel, milyen fizikai korlátokba ütköztek a mérnökök a CRT-technológiával, hogyan oldották meg a hűtést, és mik voltak a veszélyei a nagyfeszültségű alkatrészeknek.
A beállítás folyamata is a videó központi témája: kiderül, mennyi türelem és precizitás kell ahhoz, hogy a három színcsatorna képe tökéletesen összeolvadjon a vásznon, és miért volt olyan fáradságos mindezt a régi analóg technikával kivitelezni. Gyakorlati példákon keresztül ismerhetjük meg a fókusz, a regisztráció, illetve a geometriai torzítások korrekciójának lépéseit.
A projektor erősségei és gyengeségei egyaránt fókuszba kerülnek: egyes műszaki előnyök – például a különleges fekete színek és a szinte pixelmentes, sima kép – mellett szó esik a beégésről, a fényerő hiányáról és az elkerülhetetlen nehéz beállításról. A narrátor elgondolkodtató kérdést tesz fel: vajon miért és miként szorították ki a digitális projektorok végül ezt a lenyűgöző, ámde bonyolult technológiát?
