Az űrkutatás legizgalmasabb területeit sokszor olyan kérdések és talányok határozzák meg, amelyekben több a bizonytalanság, mint a válasz. A James Webb űrteleszkóp (JWST) működése óta az asztrofizikusok minden korábbinál távolabbi galaxisokat figyelhetnek meg, így betekintést nyerhetünk a világegyetem legkorábbi időszakaiba.
Az utóbbi években három rejtély tűnt fel, amelyek alapjaiban kérdőjelezik meg az eddigi ismereteinket: hogyan lehet, hogy az ős-univerzumban ennyi fényes galaxis létezett, mi okozhatja a vártnál jóval nagyobb mennyiségű nehezebb elemet, és mit jelenthetnek az úgynevezett kis vörös pöttyök?
Az első problémakör a galaxisok fényességével függ össze, főleg azoknak a nagyon fényes példányoknak a számával, amelyek a szimulációk és a korábbi mérések szerint sokkal ritkábbak lennének az univerzum hajnalán. Ez arra utalhat, hogy a csillagok kialakulása hatékonyabb volt a múltban, vagy eddig ismeretlen fizikai törvényszerűségek játszanak szerepet.
A második rejtély a nehezebb elemek (mint a szén, oxigén, vas) megjelenése az univerzum korai időszakában, ami meglepően gyorsnak tűnik. Az elméletek között szerepelnek ritka típusú szupernóvák, gyorsan kialakuló bináris csillagrendszerek és akár teljesen új fizikai folyamatok is.
Végül a „kis vörös pöttyök” nevű objektumok is feladták a leckét a kutatóknak. Ezek olyan távoli, kompakt galaxisok lehetnek, amelyek spektruma és kinézete ellentmondásos információkat ad. Előfordulhat, hogy szupermasszív fekete lyukak rejtőznek bennük, vagy a csillagképződés, valamint a por jelenléte teljesen eltér a megszokottól. Ezek a talányok együttesen új utakra terelhetik a modern kozmológiát.
