Képzeld el, milyen hatással van a mindennapokra, ha valaki napi három mesterséges intelligenciával foglalkozó videót készít évekig úgy, hogy közben kézzel fogható projektekben is részt vesz. Ebben a beszélgetésben végigkövethetjük, milyen érzés, amikor a munka folyamatosan gyorsuló tempóban zajlik, és szinte lehetetlenné válik megállni vagy pihenni.
Az alkotói és mérnöki közegben egyre szorosabbá váló versenyt, az állandó frissítésekre, kísérletekre és új modellekre való reagálást ismerhetjük meg belülről, különösen amikor a nagy AI laborok (például Anthropic, OpenAI, Mistrol) hetek alatt többször is változtatnak a játékszabályokon. Felmerül a kérdés: meddig fenntartható ez a tempó, és kinek szól igazából ez a hajszolt előny?
Miközben a technológia fejlődése csodálatot vált ki, előkerül az is, milyen árat fizetnek a mérnökök, kutatók, alkotók a folyamatos teljesítménykényszer és a soha véget nem érő feladatlista miatt. A kiégés különleges, csak erre az iparágra jellemző formájáról hallhatunk személyes példákon keresztül – vajon képesek vagyunk megtartani az egyensúlyt az ambíció, a fejlődés és a mentális egészség között?
A podcast kérdéseket vet fel arról is, hogyan alakulnak a motivációk, mi hajtja előre az AI iparág résztvevőit: pénz, szakmai kihívás, világnézet, netán egy személyes küldetés? Továbbá előkerülnek az iparág elterjedt, néha szélsőséges munkakultúrái, mint a „996” vagy éppen a „002” időbeosztás, és azok emberi következményei.
