1920-ban Schick Béla magyar orvos egy vitatott kísérletet végzett, amely során menstruáló nőkkel tartatott virágokat, majd észrevette, hogy azok gyorsabban elhervadtak. Vizsgálataiból azt a következtetést vonta le, hogy a menstruáció során méreganyagok szabadulnak fel a női testben. Ez a tézis azonban súlyosan tudománytalan volt, de kiindulópontként szolgált a menstruációval kapcsolatos modern kutatások számára.
Az emberek többsége, akik menstruálnak, élete során megtapasztalja a görcsös fájdalmat, amely az alhasban vagy a medencében jelentkezik. Sőt, egyeseknél ez a fájdalom annyira erős lehet, hogy a mindennapi életüket is megzavarja. Szakértők kétféle görcsöt különböztetnek meg: a másodlagos formát, amely kimutatható egészségügyi elváltozásokhoz, például endometriózishoz vagy méhmyómához köthető, és a primer típust, amely mögött nincs egyértelmű fizikai ok.
A tudományos vizsgálatoknak köszönhetően kiderült, hogy bizonyos kémiai anyagok, úgynevezett prosztaglandinok szintje megemelkedhet a menstruáló nők szervezetében, ami fokozhatja a méhizomzat összehúzódását és fájdalmat okozhat. Azonban a képlet ennél bonyolultabb: a hormonális, gyulladásos, idegrendszeri tényezők, sőt a mikrobiom szerepe is felmerült az elmúlt években. Mindezek alapján elmondható, hogy a menstruációs fájdalom teljességgel meg nem értett jelenség, amellyel sokan küzdenek, miközben a beszélgetés róla gyakran tabutémának számít.
