A beszélgetés középpontjában Harley Finkelstein, a Shopify elnökének önreflexiója áll saját motivációjáról és maximalizmusáról, valamint arról, hogy minden évben „újra jelentkezik” a saját pozíciójára. Arról is mesél, hogyan alakították életét családi hagyományai és személyes traumái – nagyszülei Holokauszt-túlélők, édesapja pedig pénzügyi nehézségekkel és börtönbüntetéssel is szembesült –, és miként ezek építettek benne kitartást, valamint saját maga és mások felé támasztott magas elvárásokat.
Felmerül a kérdés: vajon egy vezetőnek mindig fejlődnie kell, vagy a megszerzett tapasztalatokra építve is elég lehet? Hogyan lehet úgy egy vállalatot – például a Shopifyt – vezetni, hogy minden évben meg kell újítani a saját szerepedet? Az is előkerül, milyen jelentősége van annak, hogy az ember a karrierje során elismerje: nem minden munkakör a sajátja, és megtalálja azt a fókuszpontot, ahol igazán világszínvonalú lehet, legyen az éppen a vállalati történetmesélés.
A mély interjúban részletgazdag példák hangzanak el arról, hogy a gyermekkor hatásai – a hiány, az ambíció, vagy épp a szülők viselkedése – miként formálják az élethez és a munkához való hozzáállást. Finkelstein beszél saját szokásainak és prioritásainak kialakításáról, valamint arról, hogyan találja meg az egyensúlyt a magánélet és a hivatás között.
Kritikus nézőpontból vizsgálják az AI és a technológia jelenlétét a vállalati működésben: vajon tényleg mindent átalakít az AI integrációja, hogyan változtatja meg a kisvállalkozások esélyeit egy óriási céggel szemben, és milyen személyes készségekre van szükség a túléléshez az új technológiai világban?
Az is izgalmas, hogyan választja meg az ember a környezetét, mentorait, és milyen jelentősége van a személyes példamutatásnak – akár családban, akár egy vezetői csapatban –, valamint hogy az önmagunk iránti türelmes önkritika hogyan járulhat hozzá a folyamatos fejlődéshez.
