A libériai gumifa-ültetvényeken dolgozók körülményeiről, valamint szexuális kizsákmányolásról és visszaélésekről szóló súlyos vádak borzolták fel a közvéleményt az elmúlt évtizedben. Az ültetvényeket üzemeltető Socfin több országban működik Afrika és Ázsia területén, hosszú ideje dolgozók és civil szervezetek célkeresztjében áll a munkahelyi zaklatások, földfoglalások, környezetszennyezés, rossz bérek és egészségtelen ivóvíz miatt.
A tüntetések során a feldühödött munkások gyújtogattak, jelezve, hogy tarthatatlannak tartják az igazságtalan bánásmódot és a kilátástalan helyzetet. Míg a Socfin vállalat a világ számos ismert márkájának, például a Michelinnek és a Bridgestone-nak is szállít gumit – amelyből gumiabroncs, ruházat vagy ragasztóanyag készül – a munkások gyakran csak napi néhány dollárért dolgoznak kemény fizikai munkában, sokan közülük szerződés nélküli alvállalkozók.
Felmerül a kérdés, hogy miként érvényesül a munkaadók felelőssége, és mit tehetnek a nemzetközi fogyasztók, civil szervezetek vagy befektetők a helyzet javítása érdekében. Ugyancsak érdekes, hogy a vidéki ültetvények kvázi önálló, zárt közösségek, ahol a munkások kiszolgáltatottsága fokozott; a helyi lakosok gyakran nem tudnak kiállni magukért, féltve munkájukat és családjuk megélhetését.
A videó azt is bemutatja, hogy milyen jogi és társadalmi lépések indultak a visszaélések feltárása érdekében, és milyen nemzetközi nyomás nehezedik a Socfinra. Helyi aktivisták, például Nathaniel Monway és Mary Boimah, illetve nemzetközi szervezetek, mint a FIAN Belgium, kiemelt szerepet vállalnak a dolgozók jogaiért folytatott küzdelemben; miközben a vállalati tulajdonosok és befektetők (mint Bolloré) döntései, nyilvános kritikái és jogi lépései állandó vitatémát szolgáltatnak.
