Az elmúlt időszakban egyre többen keresik a múlt hangzásvilágát a Hi-Fi szférában. Emlékezetes pillanat volt, amikor Christie először hallgatott igazán magas minőségű audióberendezést Austinban – különösen a Harbeth hangfal hatott rá mélyen, és azóta is próbálják otthoni körülmények között visszaidézni azt az élményt.
A most bemutatott Harbeth M30.3 XD2 nemcsak megjelenésében klasszikus, hanem hangzásban is különleges. Különösen a zongora- és vokálsávok tették emlékezetessé a meghallgatásokat: énekesek és előadók hangját élőként, szinte kézzelfoghatóan adják vissza ezek a hangsugárzók. A kiemelt természetesség és a mesteri arányosság teszi izgalmassá azt a kérdést, hogy lehet-e egy hangfal egyaránt precíz és lélekemelő anélkül, hogy túlszínezné a zenét?
Ugyanakkor jogosan merül fel a dilemma: mennyire fontos a mély hangok mélysége, és mennyiben szükséges egy szubwoofer hozzáadása a teljes zenei élményhez? A Harbeth basszus hangszínei kontrolláltak és precízek, de nem feltétlenül brutálisak, így egyes műfajoknál hiányozhat a legalsó tartomány ereje – ezt a kérdést például egy KEF KC62-vel oldották meg a teszt során.
Az összehasonlítás során felmerül, hol húzódnak a határok a hagyományos brit hangszórógyártók (mint a Harbeth, Wharfedale, Bowers & Wilkins) és a modern, nagyobb gyártók – például kínai – modelljei között. Más gyártók (Dynaudio) új piaci döntései is átkeretezik a választási lehetőségeket világszerte. Érdekes elemzési szempont marad, hogy a technikai adatok vagy a kézzel fogható élmény számít-e többet, illetve milyen mértékben befolyásolja a vásárlói döntést a gyártás helyszíne, mérete és filozófiája.
