Yuval Noah Harari előadásában az emberiség előtt álló egyik legfontosabb kérdést járja körül: hogyan viszonyuljunk a mesterséges intelligencia (AI) szinte ügynök-szintű képességeihez. Részletesen elemzi, miben különbözik az AI egy egyszerű eszköztől, hiszen önállóan tanulhat, dönthet és maga is kreatív lehet.
A beszélgetés során felmerül, milyen következményei lehetnek annak, ha az AI a nyelv, a törvények, a vallás vagy éppen a kultúra teljes területén felülmúlja az embert. Vajon az AI tényleg csak „szépítő autokorrekt”, vagy valódi gondolkodásra képes? Mit jelent a „gondolkodás”, és létezik-e még olyan kizárólagos emberi tudás vagy érzés, amit a mesterséges intelligencia nem képes reprodukálni?
Harari arról is beszél, hogy a jövőben az AI nemcsak az állásokat, de az identitást és a kultúrát is alapjaiban változtatja meg. Az AI, mint újfajta „bevándorló”, politikai, gazdasági és társadalmi kihívások elé állítja az országokat. Felveti a kérdést: adjanak-e jogi személyiséget ezeknek a rendszereknek, s ha igen, milyen következményekkel járhat ez akár a vallásban, akár a pénzügyekben vagy a közösségi médiában?
A felvetett dilemmák között kiemelten foglalkozik a szabályozás és a döntéshozók felelősségével. Vitát indít arról, hogy vajon időben vagyunk-e ahhoz, hogy befolyásoljuk a mesterséges intelligencia jogi, gazdasági és társadalmi térnyerését, vagy talán már késő? Meddig tekinthető a szó az ember sajátjának, és mi lesz azzal a világgal, ahol a gondolataink nagy része már gépektől származik?
