Képzeljünk el egy vitát a részecskefizikusok között, amely több mint két évtizede tart: hány számra van szükségünk ahhoz, hogy leírjuk a valóság minden aspektusát? A kérdés szinte filozofikus mélységű, és a válaszok a háromtól egészen a nulláig terjednek.
A különféle mértékegységek – például a hosszúság, idő vagy energia – valójában gyakran egymásba alakíthatók, és a természeti törvények leírásához szükséges alapegységek száma talán kevesebb, mint gondolnánk. Több fizikai állandó is dimenziótlan, vagyis nincs szükség külön mértékegységre az értelmezésükhöz.
A fizikusok körében arról is folyik a vita, hogy létezhet-e olyan rendszer, ahol minden mérés egyetlen típusú egységgel – például csak idővel – megragadható. Ez felveti a kérdést: vajon valóban vannak valódi, minden számításban megkerülhetetlen alapegységek, vagy csak a leírásaink és a kényelmünk miatt használunk többet?
A válaszokat tovább árnyalja a húrelmélet és különféle elméleti megközelítések, amelyek akár tovább is redukálhatják a szükséges számok, mértékegységek vagy állandók számát. Ezek a kérdések szorosan összefüggenek a fizika és a tudományos módszer legmélyebb dilemmáival.
