Az éjszakai égbolt csendje régóta foglalkoztatja az emberiséget: vajon egyedül vagyunk az univerzumban, vagy a galaxisunk tele van más civilizációkkal, amelyek eddig rejtve maradtak előlünk? Matematikai modellekkel, például a Drake-egyenlettel próbálták a tudósok megbecsülni, vajon hány fejlett, kommunikációra képes idegen társadalom létezhet – azonban sok kulcstényező értéke továbbra is ismeretlen.
Milyen arányban fordulhat elő értelmes élet, és meddig léteznek ezek a civilizációk, mielőtt elpusztulnak vagy eltűnnek? Milyen eséllyel találhatunk közvetlen bizonyítékot rájuk? A bizonytalanság miatt a becslések rendkívül szóródnak: lehet, hogy több millió idegen faj népesíti be a Tejútrendszert, de akár teljesen magányosak is lehetünk.
Egy új megközelítés, a Grabby Aliens hipotézis azt vizsgálja, mi történne, ha csak egy kis részük lenne igazán „terjeszkedő”: galaxisokat hódítva, nyomot hagyva maguk után. Ha léteznének ilyen civilizációk, valószínűleg látnánk a tevékenységük bizonyítékait – például megastruktúrákat, megváltozott csillagrendszereket vagy mesterséges sugárzást –, de egyelőre semmi ilyesmit nem észleltünk.
Felmerül a kérdés: vajon éppen nem a megfelelő jeleket keressük, vagy az értelmes élet mégis extrém ritka? Lehetséges, hogy más technológiákat használnak, vagy tudatosan rejtőzködnek előlünk? Ezek az elméletek a Fermi-paradoxon körül forognak, és elgondolkodtatnak: mit mond rólunk, ha mi lennénk az elsők, vagy épp az utolsók a világegyetem történetében?
