A mai zeneiparban gyakori jelenség, hogy a keverések rendkívül hangosan szólnak, sokszor már egy végleges master szintjén hallhatók. Ez a folyamat új kihívások elé állítja a mastering mérnököket, hiszen a mixek már buszprocesszáláson, limitáláson és hangosságmaximalizáláson is átesnek, mire hozzájuk kerülnek.
Felmerül a kérdés: mi történik, ha a dinamikatartományt a keverés során szinte teljesen eltüntetik? Az előadó, Warren Sokol, bemutatja, hogyan lehet ilyen, már ‘előremasterelt’ anyagokból zenei, mégis ütős masterszámokat készíteni, ha az analóg processzálás helyett kizárólag szoftveres (plugin) eszközökkel dolgozunk. A videó részletesen kitér arra, hogyan ismerhető fel a túlzott limitálás, klippelés vagy hangerő maximalizálás, és mik az ezzel járó technikai és hangzásbeli kompromisszumok.
Warren gyakorlati példákon keresztül rámutat, hogy egy szinte teljesen ‘készre húzott’ mixnél már kevés tér marad a további hangosításra és színezésre, mert szinte minden további változtatás élessé, rideggé vagy torzzá teheti a zenét. Felvetődik a kérdés: érdemes-e ilyenkor visszamenni a mix szintjére, vagy lehet még valamit javítani szoftveres úton?
A videóban elhangzik, hogy a precíz szerkesztés, az apró szintmódosítások, vagy éppen az EQ-k, sztereó szélesítők és limiterek körültekintő használata hogyan segíthet egyensúlyozni a dinamikát, leküzdeni a túlzott processzálás mellékhatásait, és megközelíteni azt az organikus, egységes master hangzást, amit minden producer és előadó szeretne elérni.
