Egy új horrorfilm központjában az áll, hogy mennyire hátborzongató élményeket tud okozni a hang és az auditív élmény. A rendező és író első nagyjátékfilmje egy podcaster életét követi, aki különös, titokzatos hangfelvételeket kezd lejátszani műsorában. Ezek a felvételek egyre furcsább és hátborzongatóbb eseményeket indítanak el körülötte.
A cselekmény során a főhős beteg édesanyját is ápolja, miközben fokozatosan elmosódik a határ aközött, amit csak hallani vél, és ami valóban ott van. Az auditív parajelenségek mellett a képvilág is nagy hangsúlyt kap, különösen a sötét terek és árnyékok játéka, amelyek a néző képzeletére bízzák, hogy valójában látott-e valamit, vagy csak a saját félelmei játszadoznak vele.
Érdekes kérdések merülnek fel: Mennyire valóságos az, amit feldolgozunk egy podcastben hallott zajból? Mi számít csak képzeletnek, és mikor lép át a hang valóságos rémületbe? A film lassú, fokozatos tempóban igyekszik a nézőt egyre közelebb hozni a karakterhez és az ő érzékeléséhez, miközben végig fennmarad a bizonytalanság, hogy mi a valódi veszély, és mi csak parajelenség.
