Elképzelhető-e, hogy otthonaink tükrözzék valódi identitásunkat, és ne pusztán a gyorsaság vagy a költség diktálja azok kialakítását? Az előadó, Riyad Joucka, ezen a kérdésen keresztül vezeti be nézőit a kortárs lakóépítészet problémáiba: sok mai lakóövezet sablonszerűsége ellenpontjaként hozza fel a személyesség és a helyi történetek fontosságát.
Feleleveníti a II. világháború utáni moduláris, gyorsan felépíthető házak eredetét, rávilágítva arra, hogy bár ezek megoldották a lakhatási válságot, hosszú távon háttérbe szorították az egyediséget és a helyi hagyományokat. Bemutatja saját, családja által épített otthonuk példáján a regionális elemek – mint a belső udvar, természetes fényhasználat és hagyományos árnyékolók – kortárs alkalmazását.
A technológiai fejlődés adta lehetőségek, mint a 3D nyomtatás és algoritmikus tervezés, új utakat nyithatnak a helyi kialakítások megőrzésére. Ezekkel az eszközökkel Joucka és csapata olyan projekteken dolgozik, amelyek egyszerre felelnek meg a modern igényeknek és a hagyományos formanyelvnek. Felmerül a kérdés: hogyan lehet moduláris rendszerekből mégis személyre szabott városrészeket létrehozni?
Példaként hoz fel tradicionális házrészleteket, mint a mashrabiya vagy a barjeel, amelyek a fenntarthatóság, közösség és kulturális identitás eszményeit képviselik — és azt vizsgálja, hogy ezek miként élhetnek tovább az új építészeti megközelítésekben is. A nézőt arra ösztönzi, hogy átgondolja: a digitális technológiák korszakában miként lehet visszanyúlni a közösségi és helyi értékekhez a lakóterek kialakításában.
