Japán csendes-óceáni szigetének elfeledett múltját és jelenét mutatja be ez a film, amely egykor az „ország Hawaii-a” néven vált híressé. A Hachijojima szigetén álló, egykor fényűző Jojo Royal Hotel, későbbi nevén Preisha Resort Hacho és Hacho Oriental Resort, az 1960-as évek turizmusának egyik legfőbb szimbóluma volt.
A tartalom részletesen feltárja a hotel építészeti stílusát: a francia barokk elemek és görög motívumok keveredését, grandiózus lépcsőházakat, csodás szökőkutakat és díszkerteket. Elhangzanak izgalmas történetek a helyi társadalomról, a sziget ősi lakóiról, valamint a száműzetés időszakáról, amikor a sziget a bűnözők és a politikai ellenfelek otthona lett.
Középpontban állnak a japán turizmus hullámzásai, a sziget heveny turisztikai fellendülése, majd a visszaesés okai: a külföldi utazás népszerűsödése, az egzotikus helyek iránti kereslet növekedése és az ebből fakadó hanyatlás. A hotel rejtélyes átnevezései, tulajdonosváltásai és egyedülálló vendégköre (köztük a 1955-ös Miss Universe és a japán császár) is szóba kerül.
A szigeten járva a nézők betekintést kapnak a helyi lakosság visszafogott, lassabb életmódjába, a természet térhódításába a romok között, valamint több elhagyott hotel, étterem és fürdőház maradványaiba. Felmerül a kérdés: mit üzen mindez Japán társadalmáról, a múlt nosztalgiájáról és a turizmus törékenységéről? Többek között szó esik a japán vállalkozói kultúra sajátos bukási attitűdjéről, miszerint a csőd után mindent hátrahagynak.
