Világszerte hosszú ideje azt hittük, hogy a globális felmelegedés üteme kiszámítható, és hogy a párizsi egyezmény célkitűzései mentén haladva elkerülhetjük a legsúlyosabb következményeket. Az utóbbi évek mérései azonban megdöbbentően gyors melegedést mutatnak, amely túlmutat a legtöbb jelenlegi klímamodell előrejelzésein.
Néhány kutató arra figyelmeztet, hogy nem pusztán a hőmérséklet emelkedése a gond, hanem a felmelegedés sebessége is radikálisan nőtt. A háttérben planetáris energia-egyensúlybeli változások, főleg a Föld energiaáramának növekedése, illetve az aeroszolok szabályozásában bekövetkezett gyors változások állnak.
Új tanulmányok szerint a hajózásból származó kénkibocsátás jelentős csökkenése eltüntette a ‘paraszolt’, azaz a mesterségesen képzett napfény-visszaverő réteget, ezzel felfedve a lappangó felmelegedési trendeket. Ez összefügg a Föld reflektivitásának (albedo) csökkenésével és a hőfelhalmozódás gyorsulásával, amely már most is látványos ökológiai változásokat okoz, például a grönlandi és antarktiszi jégtakarók olvadását, a tőzeges területek olvadását vagy az Atlanti-óceáni áramlatok gyengülését.
Szakértők egy csapata hangsúlyozza, hogy a kockázatelemzésnek a legrosszabb forgatókönyvekre is ki kell terjednie, különösen a klímamodelleket meghaladó melegedési ráta és a közelgő ökológiai ‘billenőpontok’ miatt. A jelentés szerint a mostani trendek mellett valószínűbb, hogy a 2 Celsius-fokos határt már a 2040-es évek előtt átlépjük – még optimális kibocsátáscsökkenés mellett is.
További vitás kérdés, hogy mennyiben kell napirendre tűzni a radikális megoldásokat, például a geoengineering beavatkozásokat, amelyek egyszerre ígérnek reményt és hordoznak jelentős kockázatokat. Ezek a felvetések újragondolásra késztetik a klímapolitikát és a világszerte alkalmazott kockázatkezelési stratégiákat.
