Gyermekkorunk biztonságának képzete sokszor félrevezethet bennünket, különösen akkor, ha emberkereskedelemről van szó. Egy terapeuta személyes élményein keresztül betekintést nyerhetünk abba, hogy milyen hétköznapi jelek utalhatnak arra, hogy egy tinédzser veszélyben van, még akkor is, ha első pillantásra csupán tinédzserlázadásnak tűnnek a viselkedési formák.
A történet kitér a közös tévhitekre, amelyeket a filmek és városi legendák sulykolnak belénk az emberkereskedelemmel kapcsolatban, mint például rejtélyes fehér furgonok vagy titokzatos jelölések. Valójában a veszély sokkal közelebb van, és gyakran az online térben, közösségi oldalakon, illetve csevegőprogramokon kezdődik a kapcsolatfelvétel a kiszemelt áldozatokkal.
Több példán keresztül érzékelteti az előadás, hogy a veszély nemcsak a láthatóan problémás vagy instabil családi hátterű gyerekeket fenyegeti, hanem bárkit, aki magányos, nem érzi magát biztonságban, és kapcsolódásra, megértésre vágyik. A beszéd elgondolkodtató kérdéseket vet fel a szülői felelősségről, a digitális világ csapdáiról, valamint arról, hogy miként teremthetők meg a bizalmi kapcsolatok a családban.
