Hogyan született meg a videojátékok iránti rajongás egy ’80-as évek végi gyerek életében? Az emlékek között olyan legendás gépek és címek szerepelnek, mint a szülőktől örökölt Atari 2600, valamint az 1989-ben megjelenő Game Boy, amely iránt nagy volt a vágyakozás.
A nosztalgikus visszatekintés során fény derül azokra a játékokra is, amelyek messze nem számítottak mesterműnek – mint például bizonyos átiratok vagy „kényszerből” játszott darabok, amelyeket nem lehetett cserélni vagy eladni akkoriban.
Az elbeszélő bemutatja, hogyan váltak a családi közös játékélmények a gyerekkor megkerülhetetlen részeivé, és miképp formálták a későbbi videojáték-ízlést olyan címek, mint a Pac-Man 2600-as verziója, a Battlezone vagy a Smurfs: Rescuing Gargamel’s Castle.
Részletesen szó esik továbbá híres klasszikusokról – Missile Command, Junior Pac-Man, Enduro, Donkey Kong – és arról, mennyire másként értékelhetők ezek a címek ma, visszatekintve az élményekre, azon keresztül, hogy az akkori technikai korlátok mellett mit jelentett fejlődést vagy újítást elérni.
Változatos arcade-átiratok, sajátos kazetta-válogatások, valamint a korszak meghatározó hősfigurái és játékműfajai jelennek meg, felvetve a kérdést: miért ragad meg valakiben pont egy-egy játék, akkor is, ha objektíven nézve nem hibátlan alkotás?
