Gwyneth Paltrow és Ethan Hawke hosszú idő után újra találkoznak személyesen, és nosztalgiával idézik fel közös munkájukat a ’90-es évek New York-i filmes világában, valamint a Great Expectations forgatásának pillanatait. A beszélgetés során felmerül, miként élték meg azt a korszakot, amikor még közvetlenebb volt a színészi közösség, és milyen volt barátokból partnerekké válni egy nagy produkcióban.
Érdekessé válik az is, hogyan alakultak szakmai döntéseik, például mi motiválta Ethant abban, hogy elutasítson nagy volumenű filmes ajánlatokat, és hogyan értékelik utólag azokat a mozikat, amelyekhez nevüket adták. Elgondolkodtató kérdésként jelenik meg a „nepo baby” (filmes családban felnövő gyermekek) szerepe a karrierútban, és hogy a siker mellett milyen kihívásokat, például izolációt, jelenthet a hírnév.
A két színész őszintén beszél arról is, hogyan hatott rájuk rendezőjük, Alfonso, illetve miként kezelték azokat a helyzeteket, amikor saját határaikat kellett érvényesíteniük a filmezés során. A közös emlékek mellett szóba kerül, mennyire formálja a személyiségüket a környezet, a család, vagy épp a filmes szakma változásai, és mennyire nehéz valóban maradandó filmeket alkotni.
Felmerül az is, vajon egy életrajzi film mennyire tükrözheti vissza egy színész valódi énjét, vagy inkább az alkotók látásmódját jelenítené meg róla. A beszélgetés során gyakran játszanak el öniróniával, és szó esik a múló hírnévről, a változó prioritásokról, illetve arról, hogy mit jelent hűnek maradni önmagukhoz a pályafutásuk során.
